TEGYE FEL A KEZÉT, AKI SZERETI A LÁNGOST! – LÁNGOS VAGY PALACSINTA? EGY MAGYAR ÉLETÉRZÉS.

Van néhány étel, amelynek már az illata is elég ahhoz, hogy az ember azonnal nyári üzemmódba kapcsoljon. A frissen sült lángos illata, pontosan ilyen.
Elég csak kimondani, hogy lángos, és képzeletünkben már ott is ülünk bikiniben, egy műanyag széken, papírtálcával az ölünkben, és csipkedjük az olajban sült finomságot.
Sajtos-tejfölös? Extra fokhagymás? A lángos nem egy egyszerű étel, hanem életérzés.
De itt van még a palacsinta. Az örök kedvenc. Amelyből valahogy sosem elég egy vagy kettő. Lekváros, kakaós, vagy nutellás – mindenkinek megvan a maga kedvence. Az enyém a baracklekváros.
A palacsinta számomra egészen más értéket képvisel. Generációkat köt össze. Nagymamák legendás receptjei, vasárnapi ebédek kihagyhatatlan fináléja, és a gyerekkori nyarak megunhatatlan íze. Én magam, pedig hétvégén többször is, a reggeli asztalra készítem el ezt a finomságot. És sokszor vendégségbe is palacsintát viszek.
S jaj! Mennyire szerettem, mikor édesanyukám „elrontotta” az elsőt s mi gyermekek megehettük cukrosan. Nálatok is volt ilyen? Nem is a sercegő cukor édes íze az, ami megmaradt, hanem az érzés. S szerintem, nem is véletlenül ragadt le az az első.
A kérdésre persze én is tudom, nincs jó válasz. Mert nem is kell választani. A magyar konyha egyik legjobb tulajdonsága éppen az, hogy megfér benne egymás mellett a fokhagymás-tejfölös lángos és a cukros palacsinta is, mert mind a kettő egy életérzés. Egy magyar életérzés.
Te hol eszel ilyen finomságokat a városban?