KÖZJOGI NAGYTAKARÍTÁS 2. RÉSZ: VARGA ZS. ANDRÁS ÉS A BÍRÓI FÜGGETLENSÉG TESZTJE

A 2026. április 12-i választási fordulat után a figyelem a végrehajtó hatalomról az igazságszolgáltatás csúcsára irányul. Magyar Péter követelései között kiemelt helyen szerepel a Kúria elnökének távozása. Míg a köztársasági elnöknél a politikai reprezentáció a kérdés, itt a tét az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett hit.

Varga Zs. András helyzete azért rendkívüli, mert megválasztását 2020-ban heves szakmai és nemzetközi tiltakozás kísérte. Az Országos Bírói Tanács (OBT) akkor elsöprő többséggel (13 nem szavazattal 1 igen ellenében) alkalmatlannak ítélte a jelöltet, mivel korábban soha nem szolgált bíróként.

A korábbi kormánytöbbség azonban "lex Varga Zs." néven emlegetett törvénymódosításokkal hidalta át ezt az akadályt, lehetővé téve, hogy az Alkotmánybíróságról érkezve, tárgyalótermi gyakorlat nélkül kerüljön a legfőbb bírói székbe.

Varga Zs. András mandátuma 2030-ig szól, és a választások utáni első reakciójában a Kúria egyértelművé tette: az elnök a törvényeknek és az Alaptörvénynek megfelelően tölti be tisztségét, lemondása nincs napirenden.
A dilemma itt még élesebb, mint az államfőnél, ugyanis a bíróságok függetlenségének alapköve a bírák elmozdíthatatlansága. Ha egy új kormány politikai okokból leváltja a legfőbb bírót, azzal pont azt a függetlenséget sértheti meg, amit helyreállítani kíván. Ugyanakkor, ha egy vezető kinevezése eleve egyedi, politikai célú jogalkotás eredménye volt, akkor az „alkotmányos korrekció” nem rombolás, hanem a korábbi torzítás felszámolása.

Az új, kétharmados többség előtt itt is két út áll. Az egyik a tárgyalásos úton elért önkéntes távozás, a másik a drasztikusabb: az igazságügyi szervezetrendszer olyan átalakítása, amely – az európai normákkal összhangban – új feltételeket szab a legfőbb bírói tisztség betöltéséhez, ezzel jogilag ellehetetlenítve a jelenlegi elnök maradását.

Illusztráció: Eötvös Károly Intézet